Az AJTP-s 12.e osztály a Felvidéken kirándult

Íme a 12. e-s Nagy Máté beszámolója a felvidéki osztálykirándulásról:

2022. március 12-én hajnalban kis osztályunk elindult felvidéki körútjára. Amilyen álmosan vágtunk neki az útnak annyira voltunk izgatottak, amikor megérkeztünk első megállónkhoz, Borsiba a Rákóczi kastélyhoz.
Végignézhettük a helyet, ahol II. Rákóczi Ferenc született, és megnéztünk egy rövid bemutatófilmet a környékről, amit egy termen belül 360°-ban vetítettek, és madártávlatból vettek fel. Ugyan tízkor kezdődött a tárlatvezetés, de kettőre már Kassán voltunk, ahol megtekintettük a Szent Erzsébet-dómot, benne II. Rákóczi Ferenc földi maradványait.
Az ezt követő napot a Hervartónál indítottuk, ahol egy teljes mértékben fából épített templom várt minket, ami az UNESCO világörökség részét képezi. Az Assisi Szent Ferencnek felszentelt templom Szlovákia egyik legrégebbi fatemploma.
Következő megállónk Bártfa volt, ahol egy hosszas városnézést követően betértünk a helybéli Szent Egyed-bazilikába. Mikor beléptünk csodálatos látvány tárult elénk.
A gótikus épület nem csak kívülről volt gazdagon díszítve. A templom belseje műkincsekkel, faragott díszekkel és aranyozott misetárgyakkal gazdagon díszített.
A vasárnapi nap utolsó megállója Lőcse volt, ahol végigjártuk a városházát, megismerkedtünk a város történetével, mítoszaival és szokásaival.
A hétfőnket három szóval lehetne a legegyszerűbben jellemezni. Irány a Tátra! A hófödte Tátra csúcsai mutogatták magukat nekünk, mintha azt akarnák, hogy gyönyörködjünk bennük. Ez az élmény csak gyarapodott miután felmentünk a kilátóba, és gyakorlatilag olyan volt, mintha szemből látnánk a hegy vonulatait. Ehhez hasonló túrácskát tettünk Tarajkán és a Csorbatónál, mindezek mellett megtekintettünk egy kastélyt, ami teljes mértékben jégből készült.
Utolsó napunkon szomorúan ébredtünk, amikor ráeszméltünk, hogy kiruccanásunk lassan a végéhez ér, de nem hagytuk, hogy letörje a kedvünket.
Nem is tudta volna, hiszen már reggel egy újabb csoda fogadott bennünket, Késmárkon volt első megállónk, ahol csodálatos látvány tárult elénk az evangélikus fatemplom belsejében. Majd a visszaúton ismételten megálltunk Lőcsén, és meglátogattuk a Szent Jakab-templomot.
Szerintem nem túlzás, ha azt mondom ekkora templomot még nem látott egyikünk sem. Először nem értettük miért is ilyen nagy, majd mikor beléptünk minden értelmet nyert.
Kisebb sokkot kaptunk, amikor megláttuk Lőcsei Pál mester művét. A főoltár közel 19 méter magas és több méter széles, fából faragott és arannyal mázolt valódi csoda.
Rövid buszutat követően betértünk Betlérre ahol a történelmi Magyarország egyik legnagyobb épségben fennmaradt és eredeti bútorokkal berendezett kastélyát jártuk végig, ami egykor az Andrássy család tulajdonában állt.
Utolsó megállónk Krasznahorka várától nem messze az Andrássy Mauzóleum volt, amit a gyászoló Andrássy Dénes költségeket nem sajnálva állíttatott egykori szerelmének, Franciskának.
Nem tudtuk, hogy az épület története és varázsa csalt-e könnyeket a szemünkbe, vagy pedig az, hogy tudtuk, hogy ez volt az utolsó hely, amit megtekinthettünk kirándulásunkon, de négynapos utunknak nagyszerű zárása volt, és élményekben gazdag utunk a végéhez ért.