Versek

Bodnár Dóra: Kedvesemnek 

Nekem a szerelmem
Ezer vörös rózsa
Pír, ha szemed nézem,
S arcom az udvara

Pitypangpamacs lelkem
Szellő viszi messze
De tudod Kedvesem,
Te vagy a hajnal szele

Veled kel fel a Nap reggel
És megy le a Hold este
Minden lélegzetemmel
Beléd vagyok esve

Szeplőid fölött egy angyal,
Kék tükreit látom,
Alatta nyíló fagyal,
Őrzi a legszebb álmom

Már régóta mondanám
Hogy az egész éggel,
A hangod lágy ölén
Bújok ágyba minden éjjel

Neked, a szerelem
Remélem úgy végtelen,
Örök mint nekem,
Mint csillagok az égen.

Bodnár Dóra: Remélem

Pihe-puha párnák között szendereg
Valaki, aki álmaim közt hempereg
Kávé illat, friss és meleg süti
A párkányon egy gesztenye süni

Reggeli után nyúl egy gyermek
Az ablakból elrepülnek a verebek
Cirmos, mancsa lágyan melegen
Ébreszti, ezen a nyári reggelen

Napsugarak, a redőnyön át
Megmelengetik szeplős arcát
Nyitva az ablak, előtte üde meggyfa
Körbeleng minket gyümölcsök illata
Muskátliszirmok, alatta a macska

Remélem, itt leszünk pár év múlva.

Gyárfás Blanka: Most intsetek!

Szürkés maszlag fent gomolyogva
Lenéztek ránk ti égi istenek
A hétköznapokban folyton morogva
Észre sem vesszük ha ránk intenek

A betontengerben a lakásból kilépve
Tekintetünk a földre mered
Épeszű válaszunk nincsen a miértre
Időnk sem, csak hogy fogjad fejed.

Maroknyi ember néz csak az égre
Ahhoz valami nagy csoda kell
Sok éven át fehér karácsonyt kérve
A változást várva, mi mégsem jön el 

Most egy esélyt ha adnál a télnek
Láthatnád az égen mit máskor soha
Ekkor a hideg mit lelkemben érzek
Elillan belőlem nincs már nyoma. 

A hópelyhek mint csillagok az égből
Hullanak le kezedbe s olvadnak el
Én többet nem is vártam a téltől
Csak fehér karácsonyt reményekkel. 

Fehér maszlag fent gomolyogva
Lenéztek ránk ti égi istenek
Akkor is ha az ég beborulna
Észrevesszük mi, most intsetek!

Gyárfás Blanka: Ezernyi 

Ezernyi meg ezernyi a levegőben szállva
Érzelmekkel de már semmit se várva
Tolongnak feléd a heves szavak

Ezernyi meg ezernyi vár hallgatásra
S mind ott van tőled egy karnyújtásra
Nem számít már, s tovább halad

Ezernyi meg ezernyi de semmitmondó
És tán az igazság most ünneprontó
De szólj hát, a szavaid iszom 

Ezernyi meg ezernyi hallgatás vár ránk
Más ez a csönd, lassan összér a szánk
A némaság a tetőfokára hág 

Ezernyi meg ezernyi szótlan gondolat
S míg mondatok égetik zajtalan torkomat,
Mégis viszonzom néma csókodat